2009. február 18., szerda
Tracey Emin - Gombocz Tamás gyűjtése
1989-ig a londoni Royal College of Art festészet és sokszorosított grafika szakának hallgatója volt.
Legismertebb művei grafikák, installációk, textilkollázsok, neonok és videók, de 2004-ben nagyjátékfilmet is rendezett. Műveiben csupán az a közös, hogy önéletrajzi elemekből épülnek fel. Emin tinédzser-éveit és teljes önéletrajzát művészetének alapanyagává változtatta, s ennek eredményeképp minden megnyilvánulására (pl illuminált TV-szereplésére) az ouvre részeként tekintenek. Talán műveiben történő kitárulkozása miatt a közönség közel érzi magához, gyakran csak Tracey-nek, vagy “our Trace”-nek nevezik.
Néhány kritikus úgy véli, Emin sikereiben közrejátszott műveinek intimitása és a britek felfokozott érdeklődése a valódi drámák és önmarcangoló vallomások iránt. Erre jó példa talán legismertebb installációja az 1999-es Turner-díj kiállításon bemutatott My Bed (1998).
1993-ban Sarah Lukas-szal közösen megnyitották The Shop nevű üzletüket Londonban, ahol kettejük munkáit árusították, de a 6 hónapig működő üzlet inkább a művészek találkozóhelyeként vált ismertté. Emin első önálló kiállítását 1994-ben My Major Retrospective címmel nyitotta meg, mely művek helyett inkább személyes memorabíliákat tartalmazott.
Emin legfonosabb munkája, a yBa nemzetközi hírnevét megalapozó 1997-es Sensation c. kiállításon bemutatott textilapplikációkkal kibélelt sátor, Everyone I Have Ever Slept with 1963–1995 (Mindenki, akivel együtt aludtam 1963–1995). Au Emin szeretőinek, rokonainak, ikertestvérének és 2 meg nem született gyermékenek nevét tartalmazó sátrat egy kritikus a 90-es évek Sixtus kápolnájának nevezte. A mű megsemmisült, amikor 2004 májusában tűz ütött ki egy londoni raktárban.
A yBa generáció egyik legszignifikánsabb jellemzője, hogy a kor a ’zeitgeist’ tükröződik munkáikban, gyakran használjak a populáris kultúra ikonjait, és gyakran jelennek meg a magaskultúra és a tömegkultúra médiumaiban egyaránt, különösen a bulvársajtóban. Médiahasználatuk tudatos, manipulatív, személyiségük éppenúgy az érdeklődés középpontjában áll mint műveik. Emin rebellis, látszólag nonkonform figurája különösen alkalmas a közönség érdeklődésének ébrentartására. Műveiben és médiaszerepléseiben kibomló narratívája tulajdonképpen egy sokoldalú perfrormance-művészt körvonalaz.
Tracey Emin bátor szókimondása, zűrös életének közönséggel megosztott emelkedett pillanatai és művészeti sikerei fontos, nagy hatású alkotová tették, elsősorban a női alkotók új generációjára van nagy hatással.
2009. február 12., csütörtök
Menyhárt Tamás _ Békés Zsuzsi gyűjtése
1986-1996 Között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt és képgrafika szakon tanári diplomát szerzett. 1992-1995-ig Művészképzőben mesterdiplomát kapott. 1996-1998 Statens Kunstakademin, Osloban posztgraduális szakon végzett.
1992 M.A.O.E., F.K.S., F.Ü.M.O.Sz. tag, 1997 „Strikiana” norvég művészeti egyesület tiszteletbeli tag. 1998-2006 tanulmányutakon járt. A nyolcvanas évek elejétől aktív művész: Győr, rövidfilmek, a Teknősbika performance zenekar egyik alapító tagja. Egyik (2006-os) nyilatkozata szerint: “Szeretem az extenzív lehetőségeket, aminek csak a kiállítóterem mérete szabhat határt. Mostani munkáim érzelmileg megindítóak számomra, témájában teoretikusan összefüggenek: nem véletlenül. Én és a jó barátok, akik körül vesznek vagy vettek, és Alenkám születése, ezek most a témáim, ez érint most a legmélyebben. Tavaly februárban kezdtem újra dolgozni a boulevardésbrezsnyevben. Akkor beálltam az üveg mögé, és reggeltől estig festettem - mint bazári majom - a kirakatban. Akkoriban otthon már az összes falat telefestettem, és nem volt mire dolgoznom. A galériába bárki bejöhetett, vagy az utcáról nézhette, mit festek épp, tanulságos tapasztalat volt. Most, a születésnapomon, április elsején, újból itt vagyok. Próbálom befolyások nélkül a saját elképzeléseimet megvalósítani. Vizuálisan jó feladat újból szembenézni önmagammal, a megszokott hagyományaimat túllépve. Alema. Mindenkit szeretettel várok erre az ünnepre!" Menyus
A 40-éves müvész, csomagolópapírokkal terítette be még a plafont is és a papírfelületen 14 napon keresztül műalkotásokat helyezett fel (rajzszén, arany és ezüst füst + egy kicsi piros).
Fontosabb egyéni kiállítások:
1990 MKF (Barcsay Terem), Epreskert (Kálvária)
1991 Hangár
1993 Tam-Tam Galéria, Egyetemi Színpad (nyitó)
1994 Tam-Tam Galéria, Hades Klub, Tabán Mozi, Bocskai Galéria
1995 FMK (Fehér kiállító), Műcsarnok (Győr), Nyúl Galéria
1996 Okresnino Múzeum (Szlovákia)
1997 Wang Galéria (Oslo)
1998 Strikiana (Bergen), Staten Kunstakademi (Oslo)
2007 Stefánia Palota, Budapest
2007 Mucius Galéria, Budapest
2007 Tűztate, Budapest
Díjak:
1992 Kondor Béla emlékérem
1993 Ludwig ösztöndíj
1994 Barcsay Nagydíj
2009. február 11., szerda
Franz West - Gruber Hajni gyűjtése
Franz West Bécsben született, 1947-ben Ausztriában. Bruno Gironcolival tanult a Fine Arts Akadémián Bécsben 1977-től 1982-ig. Több díjat nyert, például 1993-ban a Generali Foundation Sculpture díját.
A ’70-es évek közepén, West műanyagokat fejlesztett ki az adaptációinak, amik poliészterből készültek, egyesítve hétköznapi tárgyakkal, mint például a dróttal, papírmaséval, amiket olyan alaktalan tárgyakká formázott, amik majdnem automatikusan csatolnák hozzá magukat az emberi testre. Franz West zenészekkel és írókkal volt közeli kapcsolatban. Az első kiállításai helyezést nyertek. Az 1980-as évek vége körül West kiterjeszti művészetét bútorokra is, melyekre szoborként tekint. 1987-re kikristályosodott szobrászati stílusát Eo Ipso szobrászatnak nevezi. 1989-ben tervezett egy széket és kanapét, amit egy kiállításon, festmények és szobrok előtt állítottak ki az Art Historical Museumban, Bécsben. 1993-ban West részt vett a Velencei Biennál-én.
Franz West mûvei nem az örökkévalóságnak készültek, még ha az örökkévalóságot csak évszázadokban vagy évezredekben mérjük is. Legyen a mû festett alumínium, papírmasé vagy gipsz, az anyag formája, a felületkezelés, a kivitelezés esetlegességrõl, a véletlen erejérõl, a pillanatba vetett hitrõl árulkodik.
2009. február 4., szerda
Békés Rozi illusztrációi - Viki gyűjti
Tagja a Magyar Illusztrátorok és a Magyar Művészkönyv Alkotók Társaságának, mely csoportokkal már számos kiállításon vett részt.
Többször kapott „Szép Magyar Könyv” díjat.
A Magyar Iparművészeti Egyetem (MOME) Doktori Iskolájának hallgatója. 1978-1983 Bódy Gábor filmjeiben dolgozott grafikusként, tervezőként 2006-ban barátaival létrehozta a Színhely Galériát a Várfok utcában, ahol folyamatosan állíják ki munkáikat. Ez év tavaszán mint DLA hallgató, Erasmus-ösztöndíjjal a bécsi Angewandte-én tanult a képgrafikai stúdió hallgatójaként.
Illusztrációkat készít a Móra és a Tankönyvkiadó számára.
Befejezte a DLA tanulmányi szakaszát. 2007-től tanít a Dekoratőr Iskolában és illusztrációs munkákat, saját rajzokat, grafikákat készít. 2008-bn Pécsett a Bóbita Bábszínházban „Absztrakt Színház” címmel, Erdély Dániellel, valamint Góbi Ritával és társulatával egy absztrakt színházi kísérletet hoztak létre a Bauhaus-színház szellemében.
„A palacsintás király” címú mesekönyv illusztrálása Kertész Erzsébet sorozat a Móra kiadó számára. Elkészült a „Szeretnék beszélgetni” című rajzfilmje.